Marmagasság: Kb. 157-160 cm
Szín: A legtöbb Lipicai szürke, de a szlovén lovak között vannak feketék és pejek is.
Tulajdonságok: A Lipicai nagyon intelligens, szeret tanulni és kivételesen jól nevelt ló .
Küllem: A kifejezőfejhez gyakran társul kosorr. A nyak nem túl hosszú, erőteljes megjelenésű, magaillesztésű. A test a kerek farral és nehéz vállakkal erőt sugároz. A farok derékszögben tűzött, a lábak rövidek és szilárdak, a paták jó formájúak.
Használat: A tulajdonságaik és az akciós térdmozgás ideálissá teszi ezt a fajtát magas szintű lovasiskola gyakorlására.
Mozgás: A lépéshossz elég rövid, ügetésben akciós a térdmozgás, ezt hívják spanyol ügetésnek (a lipicaiak a spanyol lovasiskolában lettek híresek). A rövid és sebes vágta azonban nehézkes.
Kialakulás: A lipicai híres a bécsi spanyol lovasiskolában betöltött szerepéről. Ausztria főhercege, Károly kezdte a tenyésztésüket 1580-ban 33 lóval, amelyeket Spanyolországból hozatott az országba. Ezt követően német vérvonalat vittek az állományba. A napóleoni háborúk idején Mezőhegyesre menekítették a ménest, ma a magyar állomány Szilvásváradon van. A fajtát Lipica után nevezték el (Szlovénia), itt tenyésztették a lovakat az osztrák udvar számára 1918-ig. A spanyol lovasiskola legnehezebb mutatványainak betanítása hét évig tart. Néhány Lipicai akár húszéves koráig vagy még tovább is munkaképes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése