Fajtaismertető-Francia ügető/Anglonormann/

Származás: Franciaország

Marmagasság: 160-165 cm között

Szín: Általában pej vagy sötétpej, de előfordul sárga és esetenként szürke is.

Tulajdonságok: Igen energikus ló, nagy állóképességgel.Kiváló fogatlóként is.A Francia ügető erős akaratú ló, de nem mindig nyugodt.

Küllem: A megjelenése igen változatos lehet.Általában hosszú nyaka, szilárd háta és erőteljes marja van.Ennek az ügetőnek a lábai erősek, hosszúak valamint fara izmolt, csapott.

Mozgás: Ezeknek a lovaknak látványos, nyújtott az ügetése. A lépés és a vágta kielégítő.Az ugratáshoz is van adottságuk.

Kialakulás: A francia ügető egy speciális ága az Anglonormann fajtának. A fajtának 1922 óta létezik a méneskönyve. Szebbnek tartják, mint az amerikai ügetőt és a mai napig hatással van Európában a fogatversenyek lovainak tenyésztésére.

Díjugratás-4. rész (díjugratás versenyszerűen-akadályok)

Akadályok:
Egyszerű akadályok: Az egyszerű akadályok két legfontosabb fajtája a széles akadály, mint pl. az oxer és a meredek akadály.

Kombinált akadályok: Azokat az akadályokat nevezzük kombinált akadályoknak, melyek több ugrásból állnak. A hármasugrás egy akadálynak számít, de a lónak hármat kell ugrania. Az összetett akadályok részeit betűkkel jelölik meg, hogy egyértekmű legyen az összetartozásuk. Ha a ló ellenszegül az egyik részugrásnál, az egész ugrást újra kell kezdeni.

Gyakori akadály:

Triple bar: A triple bar olyan akadály, amelyen a rudak meredeken emelkednek. Az ugrást egyszerre kell teljesíteni. Van a triple bar-nak olyan variációja is, amikor az első és hátsó rúd egy magasságban van, de a középső magasabb, s megformálja ezzel az ugrás ívét.

Fajtaismertető-Camargue póni

Származás: Dél Franciaország, Camargue

Marmagasság: 133-143 cm

Szín: Általában szürke, más szín ritkán fordul elő.

Tulajdonságok: Ezek a lovak jó természetűek, kemény, stabil állatok és tüzes hátaslovak.

Küllem: A tisztavérű camargue ló könnyen felismerhető a pofa alatt növekvő kecskeszakállról, amely az állig ér. A szemei kifejezők, sörénye gyönyörű. Ezeknek a lovaknak hosszú a nyakuk, a marjuk kicsi.A lábak a testhez képest hosszúak. Összhatásban nagy testű, erős póni.

Mozgás: Nem túl gyors, de igen kitartó.

Használat: A lovakat camargue-ban használják csorda terelésre.

Kialakulás: Ezek a lovak félvad ménesekben nőnek fel. A csikók sötét színnel születnek, de ahogy fejlődnek, hófehérre (szaknyelven szürkére) világosodnak.

Díjugratás-3. rész

Előrehozott ülés: A lónak a lehető legkevesebb erőkifejtéssel egyensúlyban kell maradnia ugrás közben. Ez azt jelenti, hogy a lovasnak amennyire csak lehet a szárak rángatása nélkül tartania kell a súlyát a pozíciójában. A lovas csak akkor tudja a megfelelő segítségeket adni, ha tökéletes egyensúlyban van.Ugráskor az előrehozott ülés a megfelelő.Ezért a kengyelszíjak 2-3 lyukkal rövidebbek, így a felkar lazán lóg, az alkar a szár meghosszabbítása. Ez a pozíció csökkenti a ló hátának terhelését, így könnyebben egyensúlyban marad és az ugrást is könnyebbé teszi.
Ívelés: Amikor a ló az ugrás ívének közepén van, akkor a teste ívben megnyúlik, a feje és a nyaka lejjebbvitele, háta meggörbítésével ívet formál az akadály felett. Minél keskenyebb az akadály a lónak annál meredekebben kell ívelnie.
A ló ugrótechnikája: A ló ugrótechnikáját feloszthatjuk elülsö láb, hátulsó láb és fej valamint nyak technikára. Az elülső lábakat magasra kell emelni, és a szügy alá hajlítani. A hátsó lábakat nem szabad behúzni, mert az ugrás ívének csúcsán a lónak ki kell nyújtania hátsó lábait, ha ezt elfelejti, és behúzva maradnak, akkor nem lesz elég hely a lábai számára és , hogy tisztán áthaladjanak az akadály felett. Ugrás közben a nyak és a fej mozgása felelős a megfelelő hátforma kialakításáért.

Fajtaismertető-Fríz ló

Származás: Hollandia, Friesland
Marmagasság: 152-162 cm
Szín: A fríz lovak mindig teljesen feketék, semmilyen jegy nem engedett.
Tulajdonságok: A fríz lóra jellemző a lelkesedés és a munkakedv valamint hűséges és érzékeny állat.
Küllem: Igen attraktív, dús sörényű kocsiló. A farok és a sörény is hullámos. Ezekre a lovakra a magasan tűzőtt szép fej jellemző.Nyakuk íves, a mar alig észrevehető. Lábai rövidek, izmosak bokaszőrzete erőteljes. A patáik is feketék. A fríz lovak nagyon büszkén mozognak.
Használat: A fríz ló kitűnő kocsiló gyakran láthatjuk versenyeken ugyanakkor első osztályú hátasló is. Vannak díjló adottságai.
Mozgás: Ügetésére jellemző az akciós térdmozgás.
Kialakulás: Az egyik legősibb európai fajta. Ezt a fajtát több mint 3000 éve használják.
A rómaiak Britannia lerohanásakor is használták már. A középkorban nagyon elterjedt harci lovak voltak. A 17. században andalúziai vérvonalat adtak hozzá. hogy gyors ügetőket kapjanak. A mezőgazdaság gépesítése miatt majdnem eltűnt ez a fajta, de egy 1879-ben keletkezett méneskönyv segítségével újraélesztették.

Díjugratás -2.rész (ugrólovak védelme, ugrólovak)

Az ugrólovak védelme: Ínvédőket és pataharangokat használnak, hogy megvédjék a lovak lábát a sérülésektöl, melyet az akadály vagy akár a ló is okozhat, ahogy bevág (hátsó patájával megüti az elülső lábait).

Az ínvédők: készülhetnek gumiból, bőrből, műanyagból vagy filcből. Ezek a lábvégek csontozatát, ínait és izomzatát védik.

Pataharang: megakadályozza, hogy a ló sérülést okozzon saját magának a patáival. Ez készülhet bőrből és műanyagból is.

Ugrólovak: Sok fajtábol kerülnek ki ugrólovak, meghatározott méretek nincsenek, de a megfelelő küllem nagyon fontos. A ló farának kereknek, erős izomzatúnak kell lennie. És fontos még, hogy megfelelő izületekkel rendelkezzen, mert ezen múlik a jó ugróerő. Nem előnyös: a rövid hát, mert megnehezíti az ugrást. Az ugrólónak jó állóképességűnek kell lennie.

Fajtaismertető-Quarter ló

Származás: Egyesült Államok

Marmagasság: 152-160 cm

Szín: A Quarter lónál megengedett bármilyen szín.

Tulajdonságok: A Quarter lónak kicsi a feje, széles a homloka és az állkapcsa, a szemei nagyok és kifejezők.A marja alig észrevehető, de az elülső lábai kifejezetten izmosak. A csánk és a combtájék lapos, jó illesztésű.

Használat: Ideális westernlovaglásra.

Mozgás: A Quarter ló gyors és nagyon jó az egyensúlyérzéke valamint jól manőverezik. Az izmos fara és hátsó lábai lehetővé teszik a gyors sprinteket, fordulatokat és megállásokat.

Kialakulás: A legnépszerűbb egyben legöregebb ló Amerikában. Ősei arab illetve angol telivér lovak.

Fajtaismertető-Hannoveri ló

Származás: Németország (Szászország déli része, Hannover).

Szín: A legelterjedtebb szín a sárga, fehér jegyekkel, de jellemző még a pej, a fekete és esetenként a szürke.

Tulajdonságok: A Hannoveri lovak jellemzője a kiegyensúlyozottság, általában csöndes természetűek.

Küllem: A Hannoveri nagy, inpozáns ló, feje inkább tisztavonalú és kifejező, mint nemes. A nyak hosszú és izmos, ahogyan a hát is. Ezek a lovak alapvetően nagyok, széltében és hosszában is. Robusztus csontozatuk, erőteljes lábaik és ehhez képest kicsi patáik vannak. A farok magasan tűzött és hordott.

Használat: A Hannoveri egyike a legsikeresebb díj-és ugrólovaknak, ideális mindenféle lovassporthoz hobbi-és versenyszinten egyaránt.

Mozgás: Lépése nyújtott, ügetése energikus, rövid és sebes vágtája ruganyos.

Kialakulás: Mint ahogy az összes német melegvérű ló, a Hannoveri is kiemelkedően jó minőségű fajta. A 18. században alakították ki mecklenburgi, holsteini és angol telivér vérvonalakból. A hannoveri néhéz testfelépítésű ló, de ez nem csökkenti kiváló tulajdonságainak értékét. A fajta tenyésztése majdnem teljes egészségben állami kézben lévő vállalkozás, a Hannoveri ménes 16000 kancájával a legnagyobb a világon.

Díjugratás-1.rész

A díjugratás újkeletű a lovassportok között. Az ugratásban fontos szerepet töltött be a lovasság gyakorlataiban, és a lovas vadászatokon is, a tereptárgyak leküzdése miatt. Az első hivatalos díjugrató versenyt Dublinban tartották 1864-ben, de a díjugratás csak 1912-ben vált olimpiai sportággá. A sportág alapjait Frederico Caprilli fektette le (1868-1907). Az olasz lovas szakember kifejlesztett egy új ülésmódot, amelyben a lovas ugráskor együtt mozog a lóval. Ezt előrehozott ülésnek nevezik.

Díjugrató felszerelés: Van néhány felszerelés és lószerszám, amit speciálisan a díjugratáshoz fejlesztettek ki: ugrónyereg-ez a típusú nyereg lehetőve teszi, hogy a lovas előrébb legyen a lovon (előrébb helyezze a súlypontját), a kengyelszíjak pedig rövidebbek, mint az általános nyergen. Az ugrónyeregnek általában erőteljesebb a térdtámasza és magasabb a hátsó kápája. Díjugrató pálca-ez rövid és a célnak pont megfelel. A lovas a vállak mellett tartja ugratás közben, ahol nem zavarja a lovat. A pálca hossza nem lehet több mint 75 cm.

Fajtaismertető-Lipicai

Származás: A Lipicai a korábbi Jugoszláviából (ma Szlovénia) és Ausztriából származik.

Marmagasság: Kb. 157-160 cm

Szín: A legtöbb Lipicai szürke, de a szlovén lovak között vannak feketék és pejek is.

Tulajdonságok: A Lipicai nagyon intelligens, szeret tanulni és kivételesen jól nevelt ló .

Küllem: A kifejezőfejhez gyakran társul kosorr. A nyak nem túl hosszú, erőteljes megjelenésű, magaillesztésű. A test a kerek farral és nehéz vállakkal erőt sugároz. A farok derékszögben tűzött, a lábak rövidek és szilárdak, a paták jó formájúak.

Használat: A tulajdonságaik és az akciós térdmozgás ideálissá teszi ezt a fajtát magas szintű lovasiskola gyakorlására.

Mozgás: A lépéshossz elég rövid, ügetésben akciós a térdmozgás, ezt hívják spanyol ügetésnek (a lipicaiak a spanyol lovasiskolában lettek híresek). A rövid és sebes vágta azonban nehézkes.

Kialakulás: A lipicai híres a bécsi spanyol lovasiskolában betöltött szerepéről. Ausztria főhercege, Károly kezdte a tenyésztésüket 1580-ban 33 lóval, amelyeket Spanyolországból hozatott az országba. Ezt követően német vérvonalat vittek az állományba. A napóleoni háborúk idején Mezőhegyesre menekítették a ménest, ma a magyar állomány Szilvásváradon van. A fajtát Lipica után nevezték el (Szlovénia), itt tenyésztették a lovakat az osztrák udvar számára 1918-ig. A spanyol lovasiskola legnehezebb mutatványainak betanítása hét évig tart. Néhány Lipicai akár húszéves koráig vagy még tovább is munkaképes.